Csoóri Sándor
Talán még van idő
Nem fértem el rövid
sorokban –
a nyárban –
a tél istállóiban –
nem fértem el az
életemben.
A visszatartott lélegzet-hazákat
most kifújom:
süvítsenek!
Elég volt, súgja a
száj, elég a kékülés,
a kidagadt nyakerek
pirospünkösdje,
a hosszú böjt,
az út hajnali
fölébredésből homályba,
homályból kő alá,
elég a semmi:
semmiért –
Talán még nem késő
partra szállni
egy világba vesző
falevélen
és szemek ködébe
odaállni: itt vagyok végre!
vesztemet akartam
mindig,
tüntetően a bukást,
mert sok itt a kicsi
győztes, hát undorodom,
sok a világbajnok,
a fölpumpált fejű
üregi király,
a díszsírhelyek
fölött röpködő, húsos pille –
talán még van időm
megelőzni
sikeres halálomat.
Zuhanni,
hömpölyögni,
elmúlni tanítom
magamat
s mellemen kazaltüzet
gyújtok, hogy virágozzak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése