Szomorúfűz
Az ősz tündére
A nyár után
homályosak a hajnalok.
Harmatgyöngyösek a
reggelek,
a táj felett pára
leng.
Morcosak, szürkék a
fellegek.
Lankadoznak a
virágok. Lombjukat vesztik a fák,
arany-barna, szürkés
színeket fest a természet.
Borzongatóan zúg az
őszi szél.
Hangosabban sírnak a
vizek, elhalkul
csilingelő nevetésük.
Elköszönnek a
madarak, elszállnak melegebb égtájra,
hogy tavasszal új
híreket hozzanak a messzeségből.
A rigófütty is
halkul, egyre később köszönt bennünket.
Az avar kesernyés
illata és fanyar füstszálak
lengedeznek a
levegőben.
A Nap távolról
integet,
arany szekéren
távozik a horizont végtelenébe.
A nappalokban nyüzsgő
határ kora estére elcsendesedik.
Mikor feljönnek a
csillagok, a holdfény is hidegen ölel.
Pihenőre tér a
mélabús természet.
Megérkezett az ősz
arany barna tündére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése