2018. szeptember 26., szerda

.kaktusz - Minden változó


.kaktusz
Minden változó

Tudod arra gondoltam,
az élet a születéstől a halálig
a színek változatos skálája,
az idővel ők is változnak,
a csecsemő színe a hófehér,
amit új színek váltanak fel,
átmegy a rózsaszínbe,
vagy az életvidám égszínkékbe,
az útján az embert
színek kavalkádja kíséri,
legtöbb szín az ifjúságé,
övék a vörös,
a szenvedély,
a szerelem színe,
övék a Nap színe,
az életörömöt sugárzó sárga,
a remény zöld színe is övék,
és ki tudja még
mennyi színe van a fiatalságnak,
de ahogy múlik az idő,
vele az ifjúság,
úgy tompulnak a színek,
úgy szürkül
az életöröm napfényes színe,
tűnik el a remény zöldje,
a hosszú úton elfárad az ember,
s vele fáradnak az ifjúság
hajdan volt csodálatos színe,
a remény színét
felváltja a reménytelenségé,
az öröm színét, az örömtelenségé,
amikor nincs már miben bízni,
nincs mit remélni,
eljut az ember
az egyhangú szürkéig,
a reménytelenség szigetére,
utána már csak az elmúlás,
a gyász fekete színe marad,
de talán még menthetők,
az ifjúság színei újra élhetők,
ha ott van a szeretet,
a szürke égbolton megjelenhet
a gyönyörű szivárvány,
benne a remény,
az életöröm üdítő színeivel.

2009. május 16.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése