Ligeti Éva
Indulnék
Rágógumiként nyúlik
utánam a múlt.
Még emlékszem rá,
hogy voltak barátaim,
és feszegettem a
saját határaim -
miközben jó pár
kapcsolatom elavult.
Sokszor próbáltam
másoknak megfelelni,
mindenkinek a jobbik
arcom mutattam,
közben magamban a
hibákat kutattam,
valószínűtlen volt
másokat überelni.
Belefáradtam a zord
mindennapokba.
Szűkölő énem is
naponta elveszett.
Helyettem mindent
valaki eltervezett.
Így nem mentem bele
az adok-kapokba.
Mára már minden
mozdulatom tétova,
csak bóklászolok a
szobámban egyedül.
Hallom a házban
valaki épp hegedül.
Most nincs semmi
kedvem. Nem megyek sehova.
Talán majd egyszer
hátára vesz a holnap,
s megzabolázott csikó
lesz a félelem.
Merész álmokat szőve
élem életem,
míg a gondjaim
másfelé lovagolnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése