2018. szeptember 12., szerda

.kaktusz - Könnyeket meglátni szeretve lehet


.kaktusz
Könnyeket meglátni szeretve lehet 

Tudod, arra gondoltam,
az ember azt szeretné,
ha valaki őt jól ismerné,
ne csak ismerős legyen éppen,
közben mindent megtesz
a felismerhetetlenségért,
talán, mert kevés az eszköze,
hogy magát igaziból megmutassa,
a készletben csak a szavak,
csak a cselekedetek vannak,
de a szándékot kívülről
senki nem ismeri,
hiába minden,
azt nem lehet megmutatni,
csak a végeredményt,
a szót, a cselekedetet,
mindkettő manipulálható,
él is vele az ember,
hogy jobbnak, szebbnek,
okosabbnak látsszék,
hamisnak lenni
cselekedettel is lehet hazudni,
igaz, őt is utolérik,
a mindig igaz csak a szándék,
ezért az ember sokat csalódik,
aki nem manipulál,
aki nem bújik a szavak,
a cselekedetek álarca mögé,
az nem látványos csöppet se,
nem kedves az emberi szemnek,
a csetlő botlónak,
a készületlennek,
semmi se sikerül fényesre,
a szavai, a cselekedetei
könnyen félreérthetők,
tán az útjára induló gondolat
még tökéletes,
de ruhába bújva,
beszéddé formálódva
nem lesz a figyelemre méltó,
néha simogatni indul a kéz,
de megbicsaklik valamiért,
és pofonnak érzi azt a másik,
aki a szándékot nem ismeri,
azt se ismeri, akiről hiszi,
hogy tud róla mindent,
ahhoz kevés ismerősnek lenni,
ahhoz tanulni,
kívülről kell a másikat tudni
belülről,
valakit így ismerni,
ahhoz nagyon kell szeretni,
szeretni, szeretve érezni,
tudni, nem csak a szavait,
nem csak a cselekedeteit,
hanem a másikat,
azt, hogy mi az,
amit még csak akar,
így szeretve lehet csak
a könnyeket meglátni,
a mosolygó arc mögött is.

2009. május 13.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése