Harcos Katalin
Fogd a kezem
Ma egyedül vagyok,
Arra vágynék,
hogy mellém ülj és
fogd a kezem.
Csendes lennék,
könnyű, mint az árnyék,
Csak itt ringatnálak
a szívemen.
Karjaimat ölelésre
tárnám,
és meghallgatnám a
szívedet.
Némán lesném, hogy
béke száll rám,
Megédesítve az
életet.
Homlokunkat
összesimítva
lelkünk derűben
mártózna még,
míg vágyott
érintésedtől sírva
átölelne végtelen
mindenség.
Egyedül vagyok és
arra vágyok,
Hogy ülj mellém, és
fogd a kezem.
Ez lenne a
legszentebb ajándék,
mit ma megadhatna a
szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése