Szomorúfűz
Amikor Rád gondolok …
Testem, lelkem zokog
Szomorúvá tesz a távolság
Árnyék és fény váltakozik
Szívem mélyén gyötrődöm
Mégis kigyúlnak a csillagok,
Finoman ölelnek a fények,
Amikor rád gondolok
Mint igaz jelen, ölel körbe
A régmúlt – a volt életem
Mennyi könny, mennyi baj
Az élet sok tévedése miatt
Az emlékfüggönyön átsejlő világ
Fényekben, árnyakban, mosolyban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése