2012. december 20., csütörtök

B. Huszta Irén - Akkor is



B. Huszta Irén



Akkor is nevess,
ha szívesen kisírnád
üregéből mind a két szemed!
Ott ne is keress,
hol eddig nem találtál
semmit, ami boldoggá tehet…

Ám ha összefogsz
egy-két szál kis virágot,
szirmaiktól szíved úgy örül…
Végül felragyogsz,
s az egész nagy világot
szószirmokkal öleled körül.

Akkor is nevess,
midőn a hópehely száll,
s eltűnik kinyújtott kezeden!
Szélben ne keress
te fát, mi cövekként áll,
és nagy viharban se’ lengedez…

Ám a gyertyafény,
mely vasárnap kigyulladt,
s megvilágít minden vak homályt,
szívedben leég,
vagy szeretetbe fullad,
mégis melegít minden hodályt…

Akkor is nevess,
ha úgy sajog magányod,
hogy nem tudod, miért létezel!
Akkor is szeress,
hisz eljön még Karácsony,
s a jászol mellett állva könnyezel…

Az épp csak született,
ki bűneidért jött most,
szeretettel nyit meg falakat,
és te csak nevetsz
a volt, a holt magányon,
jászol mellett, s fenyőfák alatt…

1 megjegyzés: