László - Pillanat

László

Pillanat

görnyedek magam felett
és kintről szemlélem
miként összeroppanok
letagadott terheim alatt
fuldoklom vágyaimtól fojt a szó
neszként rezegnek csupán
hangszálaim gyulladt álmok
burjánzanak szét ereimben
gyávaság zajlik táplálva szívemet
zsigerel a körforgás a már
megint ugyanaz és az állandó
hallucinogén rózsaszín lepel
hazudott érzések ébrednek
és kintről szemlélem
miként összeroppanok,
mert csak görnyedek magam felett