Nagy Csaba /Gyémánt/ - Karácsony

Nagy Csaba /Gyémánt/

Karácsony

Ünnep, ünnep ez mi vár,
hol égi csend él
deszkákhoz szegelt testemen túl
s az ablak,
a fehértelen,
mert hó még most sem hull,
ágakon csüngő fenyőillatot zár.

Halk, ünnep mégis, igen,
hiányod váj
lelkem mélyen érzem,
meg örök-távol szemed
köddé lett fénye fáj
veszett tavaszunkban,
a szirmokban élő báj,
csak
-színeid már alig-alig látom-

Álmom, már álmaim
szegélye is ünnep,
az üresre-vetett ágy,
a néma-feketékben
közelgő sírkövek
s egy intés marad majd,
mint homokviharban
talpam után a nyom,
addig
fogva tartó véres szegeimtől
kérem számon
gyertyalángok közti hovatartozásom.