2012. december 20., csütörtök

Szomorúfűz - Karácsony táján



Szomorúfűz



Karácsony táján minden olyan csendessé válik.

A készülődés közepette jó visszaemlékezni az elmúlt évekre.

Eszünkbe jutnak a régi karácsonyok, a gyermekkori karácsonyok,

végigélni az emlékek útját, a fiatalságunk útjait.

Visszahozni a gyerekkori szánkózásainkat, a teleket, a karácsonyfáinkat és a szeretetben eltelt éveket, a lelkünk boldogságát.

Bármilyen rég volt pillanatokra emlékezni – mélyen a szívünkben.

a fogadalmainkra, a barátságainkra, a szerelmeinkre.

Az élet útján messze sodortak a szelek egymástól,

mégis a szeretet által ott vannak a szívünkben, s a karácsonyi tűnődéseink közepette előkerülnek bennünk és szeretettel emlékezünk.

A meleg szobákból nézzük az ablakon túli világot.

Odakint már esetleg fehér a táj.

A hóval puhává, még csendesebbé válik a világ.

Bent pattog a tűz, a szeretet fényei ragyognak a szívekben, a lelkekben.



Gyertyafény mögött ...



A gyertyalángba belekap 
a hirtelen támadt fuvallat

Szantál illata érint lengedezve

Az emlékek gyertyafény mögé bújnak

Fények és árnyak között bolyongok

A szeretet ölelésében sebek gyógyulnak
A végtelenben a lelkek egymásra találnak

1 megjegyzés: