Tóth Edit Magdolna - Ének az életért

Tóth Edit Magdolna

Ének az életért

 Ember, most Hozzád szólok,
Ki két szemeddel, merengve,
Távoli csend hangjával nézel,
Hozzád, kit fényes madárdallal
Örökkön-örökítsen az élet,
Kiért, a-moll-ban énekelve
Naponta újabb csodát kérek,
Áldd meg az én éltem.

Áldd meg Isten az országom,
Mert én hittel, másra vágyom.
Az Anyaföld rög-hűségére,
A szerelemmadár fészkére.
Arra nem, hogy árva népek,
S kuka-nyitó, könnyes kezek
Szégyen-mentsék életüket.
Nem oly földre, mely gyötrődve,
Álomtalan álmok temetője!

Vágyom a ragyogó szeretetet,
Az ember, embernek született
Ahol a gyermek biztosan élhet,
Bátran nevethet, megbízva kérhet,
Nevelődhet lelke szentélyében
Mazsolás kaláccsal, két kezében.
Hol a fűszál, hazánk öröksége,
Hol a rendszer védője a béke,
S lelkünk gyöngyének fénye.
Hol éltünk százszorszép virága
Lepke szárnyának simogatása
Ahol lelkünk selymes takarója,
A Boldogság kéklő madártolla.