.kaktusz - A boldogság forrása

.kaktusz

http://youtu.be/fqjlD7V2tow 

Tudod, arra gondoltam,
a Teremtő,

talán pajkos kedvében,
vagy ismerve
teremtménye pocsékoló természetét,
az öröm forrásait a földön szétszórta,
az ember itt is, ott is találkozhat vele:

ahol nem is számít rá, ott is előbukkanhat
egy kis mosolyt ébresztő csoda,
de ezek legtöbbször olyanok,
mint a sebesen haladó vonatból
egy szép tájat megpillantani,
meg nem áll, máris tovább robog…
nem csak az örömnek,
a boldogságnak is van forrása,
de azt úgy elrejtette játékosságában,
hogy kívül hiába is keresi az ember,
ott van az mélyen,
a saját lelkében…
megtalálni a szeretetet kellene,
a forrás talán épp az,
és a boldogság kifogyhatatlan folyója:
abból a vízből adni a másiknak,
örömtől csillogó szemét látni…
látszólag egyszerű,
de valahogy a dolgok ritkán jönnek össze,
az ember, legtöbbször idő híján
nem keresi a legkézenfekvőbb helyen,
nem él a különleges lehetőséggel,
pedig lehetne oka
nap, mint nap a boldogságra,
de ő a karácsonyt várja,
boldogság meg akkor se mindig születik,
mert ugyan ott van az ajándék,
de hiányzik belőle a szeretet,
és előfordul az is,
hogy a szeretet a forrás,
de aki kapja, azt meg nem érzi,
a folyó vizét eltorlaszolja:
örül annak jobban,
aminek az értékét a pénz,
és nem a szeretet adja… hiába,
hogy a lehetőség megvolna a boldogságra,
ha az ember élni vele csak ritkán képes,
pedig olyankor a boldogsága tökéletes.

2012. december 17.