Margot
Hol van a láng?
Minden fénye vesztetté válik egyszer.
A feslő rózsa szirma földre hullik,
csak szára marad tövises verettel,
bár az új élet már a rügyben bújik.
Nem ölelsz már úgy, mint annak idején,
kopottá vált a szerelmes mozdulat.
Ki tudja? Talán igaz sem volt egykor
a gondolat, hogy majd mindez így marad.
Hol van a láng, mi az ölembe hajszolt,
s mi úgy űzött hozzám, mint fáradt vadat?
Elhamvadt, kihűlt. Már mások ölén ég,
rég szerelmedből egy-egy rőzsedarab.
Mert minden unott lesz egy idő után!
Csak kit, hogyan, meddig tart a becsület?
Te magadra maradsz árván, értetlen,
hát oltsd idején az emésztő tüzet.
Mert azt hitted, más vagy! Világot váltasz!
S az, ki parazsat lopott a szívedbe,
mindörökké hű lesz, és ma sem érted,
mért lesz hűtlen? Ha úgy tartja a kedve.
A feslő rózsa szirma földre hullik,
csak szára marad tövises verettel,
bár az új élet már a rügyben bújik.
Nem ölelsz már úgy, mint annak idején,
kopottá vált a szerelmes mozdulat.
Ki tudja? Talán igaz sem volt egykor
a gondolat, hogy majd mindez így marad.
Hol van a láng, mi az ölembe hajszolt,
s mi úgy űzött hozzám, mint fáradt vadat?
Elhamvadt, kihűlt. Már mások ölén ég,
rég szerelmedből egy-egy rőzsedarab.
Mert minden unott lesz egy idő után!
Csak kit, hogyan, meddig tart a becsület?
Te magadra maradsz árván, értetlen,
hát oltsd idején az emésztő tüzet.
Mert azt hitted, más vagy! Világot váltasz!
S az, ki parazsat lopott a szívedbe,
mindörökké hű lesz, és ma sem érted,
mért lesz hűtlen? Ha úgy tartja a kedve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése