dr. Szeicz János - Szilveszteri koccintás

dr. Szeicz János

Szilveszteri koccintás

Ma éjjel csak ketten vagyunk,
a magány és én,
két pohárból pezsgőt iszunk
éjfél idején.
Formállak magamnak téged
testetlen magány,
mert akivel együtt élek
nem lehet talány.
Kedves vagy és ragaszkodó,
téged nem zavar,
ha füstfelhőbe burkol
a parázsló szivar.
Ha dalolni támad kedvem
csendben hallgatod,
vagy piába fojtom vágyam,
azt is rám hagyod.
Empátiád mert ilyen nagy
nő vagy, gondolom,
az újévben csókra vágyik
pezsgős mámorom.
Bár kacéran körbelengsz,
csókot mégsem adsz,
holnap kijózanodok és
útilaput kapsz.