Tudod arra gondoltam,
ha valaki a tél
természetét
egyáltalán nem
ismerné,
az ablakon kitekintve
a látszatnak hinne,
hinne a vakító
napsugárnak,
s kabát nélkül
merészkedne az
utcára,
akkor bizony
lehetne rossz következménye,
az elhamarkodott
cselekedetnek
a
tüdőgyulladást is lehetne az ára…
s van így az ember a
szeretettel,
elhiszi kitekintve
önmagából,
hogy a nyár
megérkezett,
már nem csupán bent
van meleg,
szeretetre szeretet
érkezett:
akkor bátran leveszi
a téli időben
mindenképp indokolt
takarót,
a lélek ruházatát,
ami a télben is
megvéd a fagytól…
de ha a felé érkező
napsugár
csak a látszat,
akkor az meleget nem
ad,
s aki egyszer rájön,
hogy a hideg télben
van mezítelen,
az többet elő akkor
se merészkedik,
amikor már a tavasz
virít,
mert aki egyszer megfagyott,
az óvatos akkor is,
mikor már ok nem
lenne rá semmi.
2012. december 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése