Ficzura Ferenc - Dallam nélkül

Ficzura Ferenc /Nyilas/

Dallam nélkül

Éj adta a szád, a szemed,
és nekünk mosolygott a Hold.
Vágytad nagyon, én is vágytam
csókod ízét, a harmatod.

Lelkem vittem mezítelen,
a testem forrón, mint a Nap.
Hévvel égtünk, elvakított,
a holnap közben elszaladt.

Találjon meg, ki elhagyott,
a szívem régen nem lakott.
Kívánok sok boldog percet
- mi igaz -, nem öröm-vedlett.

Találjon rád, ki elhagyott,
a szívem kihűlt, megfagyott.
Ölelés kell, boldog perce
- ami igaz -, öröm nedve.

Éj hozta a szád, kék szemed,
az orcádon a Hold mosolyt.
Úgy vágytam a csókod s ízét,
és ittam mint, a legjobb bort.

Mezítelen volt a lelked,
a tested forróbb, mint a Nap.
Meg is égtünk, míg az élet
oly villámgyorsan elszaladt.

Találjon meg, ki elhagyott,
a szívem régen nem lakott.
Még hozzon sok boldog percet
- ne hamist -, mit öröm reptet.

Találjon rám, ki elhagyott,
a szívem kihűlt, megfagyott.
Jöjjenek a boldog percek,
a hamis már újat vedlett.