Siktár János
Csillagfényes éj elűzte
Napot, messze bujdosott,
kopasz ágak között süt le
a Hold, mely megváltozott.
Alant egy fényes tavacska
fürge aranyhalakkal,
hol fűzfák nézik magukat
s látják csupasz águkat.
De a rezgő nyárfaágak
ruha nélkül biz' fáznak,
s mint holt lepkék úgy remegnek
a lehullott levelek.
Dér hull most a fűre-fára
a tél ide költözött,
ettől az egész környékünk
szép fehérbe öltözött.
Ott fönn magasan az égen
fekete varjak szállnak,
és a szép fehér tájunkra
vetnek ők baljós árnyat.
Körülöleltek most a bús,
és oly' szomorú árnyak,
szemeim csak révedeznek
a bánatos világra.
Napot, messze bujdosott,
kopasz ágak között süt le
a Hold, mely megváltozott.
Alant egy fényes tavacska
fürge aranyhalakkal,
hol fűzfák nézik magukat
s látják csupasz águkat.
De a rezgő nyárfaágak
ruha nélkül biz' fáznak,
s mint holt lepkék úgy remegnek
a lehullott levelek.
Dér hull most a fűre-fára
a tél ide költözött,
ettől az egész környékünk
szép fehérbe öltözött.
Ott fönn magasan az égen
fekete varjak szállnak,
és a szép fehér tájunkra
vetnek ők baljós árnyat.
Körülöleltek most a bús,
és oly' szomorú árnyak,
szemeim csak révedeznek
a bánatos világra.
http://www.youtube.com/watch?v=lEaD5n_v8j8
VálaszTörlés