Della Mária
Út
Gyermekarcunk a világra kandikált
az értelem hízott, habzsolva a tudást
Fiatalon a lépcsőket jártuk,
a fokokat még kettesével vettük
Illúziók emeltek magas tornyokat
Néha utol is értük az álmokat
A felnőttkor tüze lázasan égetett
tárt ajtók vártak, a szem messze nézett
Akkor még hittük, vártuk a holnapot
Bennünk a világ boldogan kavargott
A festett kép megkopott, elillant a varázs,
az idő öregszik a tűz már csak parázs
Tervezgetni minek, nincs vágy mi hajtana,
csak a mára gondolsz, nem vársz a holnapra
Már látod tisztán értelmét a létnek,
lelked pereméről lesed a véget
az értelem hízott, habzsolva a tudást
Fiatalon a lépcsőket jártuk,
a fokokat még kettesével vettük
Illúziók emeltek magas tornyokat
Néha utol is értük az álmokat
A felnőttkor tüze lázasan égetett
tárt ajtók vártak, a szem messze nézett
Akkor még hittük, vártuk a holnapot
Bennünk a világ boldogan kavargott
A festett kép megkopott, elillant a varázs,
az idő öregszik a tűz már csak parázs
Tervezgetni minek, nincs vágy mi hajtana,
csak a mára gondolsz, nem vársz a holnapra
Már látod tisztán értelmét a létnek,
lelked pereméről lesed a véget
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése