2012. december 18., kedd

Boda Magdolna - Csillagokba rejtem



Boda Magdolna



Haldoklik a csend – túl üres a ház -
merész álmon ring a sorstalanság.
Sebet szaggat ma a cél nélküli vágy,
égő lüktetése jeges zsibbadás.

Hamis álarc szülte, múló, szép románc,
holtak szigetén egy csalárd látomás.
Hiába szól szelíden a végső vallomás,
kihunyt abból már az éltető parázs.

Homokszemekből álmodlak meg téged.
Felépítem belőlük az örök menedéket.
Hogyha indulni kell a fénynélküli éjbe,
az utolsó lépésem lépteid elérje.

1 megjegyzés: