Németi Csaba - Advent negyedik vasárnapján

Németi Csaba

Advent negyedik vasárnapján

Karácsonyt várok!
Karácsonyt látok.
Mihaszna elmém álmát,
csilingelő ünnepet.
Énekelnek piros ajkú kislányok s legények,
gondtalan várták a született
életet.
Várom a karácsonyt!
S látom a karácsonyt.
A vérző jelent, a gyámoltalan reményt,
ösztön és ész bilincsét.
A tébolyult világ árnyékába.
Kékült fájdalmak őgyelgését,
a sárga arcú magány helótáit.
S feszült izmú tekinteteket,
létből száműzött életeket.
Fázó, félő szemeket, szalmatűznél
reszkető lélegzeteket.
Karácsonyt látok.
S arcokra sajtolt örömök szabadságát.
Az érkező megérkezett!
Az ábrándok, álmok valós hitét.
S viaszarcokról cseppen mosoly a bablevesbe.
Karácsonyt látok.
Vágyott, kapott, utált örömök
lavinájától recsegő világot.
Karácsonyt látok.
S két hét szeretetet.
Karácsonyt várok!