Szeles Csabáné
Áprilisi szonett
(közös vers Tris D Carnahan-nal)
Arannyal átszőtt fénypászmák csókolják a földet;
Az ég is ragyogóbb kék, mint a tegnapok ege,
Napsugarak lehelnek a tájba puha zöldet,
S meghasad a haldokló tél legutolsó jege.
Tarka színekben pompázol szépséges természet,
Azúrék tengerként, felhőid csipkézett széle,
Legszebb ruhában tündöklő, virágzó kertészet,
Dermesztő fagyok száműzve, következő évre.
Harmatos csókját lehelvén, sarjad a kikelet,
Trillázó madárdalra álmaimból ébredek,
Virágillat bódítja, szellő fútta létemet,
Egyre tisztább tűzzel ég a tavaszi napkelet,
Megújulnak mind-mind az ébredező életek,
Tavasz van: hallod a reménybe lépő lépteket?
Arannyal átszőtt fénypászmák csókolják a földet;
Az ég is ragyogóbb kék, mint a tegnapok ege,
Napsugarak lehelnek a tájba puha zöldet,
S meghasad a haldokló tél legutolsó jege.
Tarka színekben pompázol szépséges természet,
Azúrék tengerként, felhőid csipkézett széle,
Legszebb ruhában tündöklő, virágzó kertészet,
Dermesztő fagyok száműzve, következő évre.
Harmatos csókját lehelvén, sarjad a kikelet,
Trillázó madárdalra álmaimból ébredek,
Virágillat bódítja, szellő fútta létemet,
Egyre tisztább tűzzel ég a tavaszi napkelet,
Megújulnak mind-mind az ébredező életek,
Tavasz van: hallod a reménybe lépő lépteket?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése