Gligorics Teréz
Ha nekem szólna …
Mi az ami él a dalban,
S a világon sehol nincsen...
Van-e angyal csak azért, hogy
minden dalra vágyat hintsen?
Miért sír oly keservesen
a hegedű pajkos húrja,
feltépve a gyógyult sebet
a szívemben újra s újra?
Mi az ami nem létezik,
s mégis fáj, ha szól a nóta?
Megtalálja azt az ember
ha bűneit mind lerótta?
Egy régi dal ami egykor
vascsizmával táncolt rajtam,
visszajár így alkonyattájt,
s dalra kényszeríti ajkam...
Végzetem vagy, édes remény,
ma szívemben örök tél van,
egy feledett nóta alatt
fetrengek most elaléltan..
Mi az, ami minden dalban
fáj, zokog, és mégsem értem?
S elbírnám-e gyötrelmét ha
nekem sírna, de nem értem...
S a világon sehol nincsen...
Van-e angyal csak azért, hogy
minden dalra vágyat hintsen?
Miért sír oly keservesen
a hegedű pajkos húrja,
feltépve a gyógyult sebet
a szívemben újra s újra?
Mi az ami nem létezik,
s mégis fáj, ha szól a nóta?
Megtalálja azt az ember
ha bűneit mind lerótta?
Egy régi dal ami egykor
vascsizmával táncolt rajtam,
visszajár így alkonyattájt,
s dalra kényszeríti ajkam...
Végzetem vagy, édes remény,
ma szívemben örök tél van,
egy feledett nóta alatt
fetrengek most elaléltan..
Mi az, ami minden dalban
fáj, zokog, és mégsem értem?
S elbírnám-e gyötrelmét ha
nekem sírna, de nem értem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése