László - Újból Tavasz ...

László

Újból Tavasz … 

Bárányfelhők úsznak fent a kék égen,
hallik már a madarak lágy dallama…
A tavasz illatára vágytam régen.
Egy régi érzés kerít hatalmába.

Furcsa lebegés, megannyi gondolat,
illúziók, vágyak, végtelen álmok,
sok, meg nem tett, félénk, apró mozdulat.
(A boldogságra türelmesen várok.)

Nap fénye simogatja gyenge testem,
a friss, tavaszi, langy szellő vígasztal,
a pajkos természet játszik velem.

… mégis a magány magánál marasztal,
a mézes-édes hangjával kecsegtet,
nem engedi szabadulni lelkemet.