Hollósy Tóth Klára
Fájdalom
Tán túl sokat
jelentettél volna?
Azért sajog fel
naponta a volt?
Tart az idő szentté
koszorúzva
s penget bennem
aranyló lantokon.
S mintha dőlne már a
vár oszlopa,
a rom felett lám,
kísértet bolyong,
s keresni visszajár
zugaiba
a lélek, a kósza kis
bolond.
Mélyre ásott a konok
megszokás,
belém vájta itt
ragadt sejtjeid,
lüktet a rabláncolt
idő tovább,
s örökbe mentve
végleg elmerít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése