Szécsi Margit - Égi korona alá

Szécsi Margit

Égi korona alá

Égi korona alá
írom Annak, aki Él:
Engem megvagdaltatál
s meg nem térdeltethetél.

Lásd, teremtett szerveim
kihúnynak a nap alatt.
Én homályból s hiányból
megalkotom magamat.

De lágy csillagrendszered
egyben fény meg egyben árny,
zümmögő kísérleted
teremtett van meg hiány.

De lágy csillagrendszered -
ilyet nem alkothatunk:
Te a semmiből növelsz
eleven fát meg gyalut.

De lágy csillagrendszered
noha lüktet: híja van.
Híja s maga: múlandó -
nézheted-e e boldogan?

Írom azért: tisztelem
minden múló csillagod.
Míg múlandó az örök,
tiéd addig nem vagyok.

Tiéd a fa meg a csont,
fábóli asztalsarok,
tiéd két csont-könyököm,
mégis tiéd nem vagyok.

Sírom fejében a kő,
kőben a kőangyalok,
tiéd testem meg a nyű,
mégis tiéd nem vagyok.