Szilágyi Domokos
Fájdalom csillagai
Fájdalom csillagai
Nem napot nézni -- a napnak még a foltja is vakít --:
szerettem volna kilesni a fájdalom sistergő csillagait:
okos és indulatos távcső szilárd szeme hozza közel
a száguldókat, nyilallókat, kikre a félelem figyel;
meghódítani, leigázni őket, s a szigorú idő s a szigorú űr
eldugott sarkába zárni, hogy vicsorogjanak tehetetlenül --
felhasítani a burkot s kihántani az örömök sima földgömbjét,
melyről lesiklik a kín, lesiklik a sötétség -- --
orvos szerettem volna lenni, magamra ölteni, állig,
minden fegyvert, mit csak csiholtak Avicennától Olivecronáig,
-- mert hazugság a fájdalom, a nemlét hazug szava,
igaz csak az élet, a forró, a szépülő; meg nem csal soha,
- hát magamra kanyarítom a fehér köpenyt s a rímek késeivel
átszelem tér és idő csillogó hártyáját, s a távol s a közel
összeforr, mint gyógyuló seb széle, és lüktetnek fejem fölött
csillagpályákig ívelő, győzelmes, piros vérkörök.
szerettem volna kilesni a fájdalom sistergő csillagait:
okos és indulatos távcső szilárd szeme hozza közel
a száguldókat, nyilallókat, kikre a félelem figyel;
meghódítani, leigázni őket, s a szigorú idő s a szigorú űr
eldugott sarkába zárni, hogy vicsorogjanak tehetetlenül --
felhasítani a burkot s kihántani az örömök sima földgömbjét,
melyről lesiklik a kín, lesiklik a sötétség -- --
orvos szerettem volna lenni, magamra ölteni, állig,
minden fegyvert, mit csak csiholtak Avicennától Olivecronáig,
-- mert hazugság a fájdalom, a nemlét hazug szava,
igaz csak az élet, a forró, a szépülő; meg nem csal soha,
- hát magamra kanyarítom a fehér köpenyt s a rímek késeivel
átszelem tér és idő csillogó hártyáját, s a távol s a közel
összeforr, mint gyógyuló seb széle, és lüktetnek fejem fölött
csillagpályákig ívelő, győzelmes, piros vérkörök.
http://m.youtube.com/watch?v=0ZfJGKI6VNE
VálaszTörlés