Lelkes Miklós - Réti csend

Lelkes Miklós

Réti csend

A csend kékre, fehérre cseppen.
Fent égi rét, felejthetetlen.

Lent tükre csak, zöld álmú kékben.
Csend-cseppek sziromszőnyegében.

Színek távoznak, színek jönnek,
színek szívedre ráköszönnek.

Fehér gombácska eldalolgat
fehér dalt, mely felhőt elaltat.

Elszunnyadt felhő ring a kékben.
Bízz a Szépség ítéletében!

Földet, eget majd csókol új nap,
s madárhang-fények mind kigyúlnak.

Bízz égi-földi rét-varázsban,
a Szépségben: másik hazában!

Csöppnyi csiga csend-cseppre váró.
Int, leng, lobog, fut levélzászló.

Darázskörök utánahullnak
egy-egy ellobbant fecskeútnak,

s olykor égi-földi remények
jeleznek várt-vélt messzeségnek.

Rossz jelent régen megtagadtam
felvillanó éles szavakban.

Az én országom másik ország:
hűséggel őrzi csillagsorsát.

Ó, piros hajnal, piros alkony,
piros csókok egy csillagajkon!

Alkonyok égi, földi réten,
hová vittétek messzeségem?

Tűnőben fény, kékség, de itt-ott
tücsökhúron csend cseppje csillog,

s lehet: már csak az én szívemben,
fent a Csillag – felejthetetlen.