2014. március 18., kedd

Della Máris - Szív,- fájdalmam



Della Mária

Fájdalmam

Velem kelt a miért, a kétségbeesés,
kínoz hiányod, a holnapról nincs kép.
Nem látok távolra fájdalmam miatt,
sós könnyem forrását táplálja a bánat.
Értelmetlen nélküled, mennék utánad,
nincsenek vágyak, mik visszatartanának.
Képzeletem színén az elmúlás játszik,
vágyom a helyet, hol lelkünk találkozik.
Énem a létezés börtönének foglya,
láncát rázva már szabadulna.
Ha maradnom kell, mert leláncolt az élet,
háborgó magamra kis nyugalmat kérek.
Szeretet békéje költözzön szívembe,
remény esője hulljon, hervadt létemre.

*

Szív-fájdalom



Szíved éles fájdalma markolta mellkasod,
Hogy mindig érezzelek, gondoltad rám hagyod
Sajog, nem múlik szíved öröksége
Nem csak percekig fáj, itt hagytad örökre


Szíved makacs volt , konok,mint a természeted
Hiába nógatta, indította újra egy "ütős" szerkezet
Elfáradt a nehéz munkába, mit sportolóként végzett
A motor leállt végleg, mi téged éltetett


Elvitted magaddal örök éltű lelked
Temetőben velem maradt porrá lett tested
Hol most vagy, nincs libidó, másként kéjelegnek
Nekem mit hagytál, kötetnyi szerelmes emléked


Történetünk lapjai közt, újra látlak Téged
Álmomban visszajársz érzem közelséged
Fiatalok vagyunk, csókolunk, szeretünk
Ahol életünk is örök, haláltól nem félünk


Hitvesi szeretetem száll a magas égre
Mint rádió-adó sugárzik vevő-készülékre
Utolsó kép, hintaágyban ültél,alig kilenc éve
Filmünk szakadása most volt, talán kilenc perce?

1 megjegyzés: