Gősi Vali
Édes teherként
Van, akin nem fog a
démonok átka,
van, aki véres öklét
üvöltve
az ártatlan felé
rázza,
de öntudatlanul
hanyatlik végül hátra,
könyörülettől tiszta
szemek
csillogását látva.
Szitok helyett
csöndes imára vált,
ha kegyelem várja.
Gyengülő öklében
enged a szorítás,
és megtörik gonosz
varázsa.
Van, kit a sok bánat
sem roncsol mélyen,
lelkén a béke bölcs
derűt érlel.
Van, kit a sírás sava
sem mérgez,
könnyei fényesre
érnek
- s mint tenger
igazát a gyöngyhalászok,
féltett kincsként
csiszolják
óvják - fény felé
tereli ő is a sorsát,
ég-adományként éli,
s mint Krisztus a
keresztjét,
csendben cipeli minden
terhét.
Anyák hordják így
magzatukat
- édes teherként -
nem érzik súlyát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése