Heltai Jenő
Tavasz
Az éjszakába
álmodozva jöttem,
Köröttem minden néma
volt, sötét.
És legelőször éreztem
az ifju,
Most született tavasz
lehelletét.
A gólya hozta délrül,
valahonnan,
Onnan, ahol a kisbaba
terem,
És engem elfogott a
dajka-érzés:
Táplálni őt
poéta-keblemen!
Oh, mert ilyenkor úgy
dagad a mellem,
Tággá dagasztja isten
tudja mi,
Tán a reménység, hogy
minden lezajlott
Tavasznál szebb lesz
majd a mostani.
Szebb lesz az élet,
nyájasabb a napfény,
Olcsóbb a pénz és
kisebb a kamat,
Zöldebb a fű...E
tengersok reménnyel
Szinte anyának érzem
magamat.
Versek születnek majd
e sok reménybül.
Tavaszi versek.
Refrénjük: "Szeret?"
Nagy vajudással,
kínos bömböléssel
A nagy hegy így szül
egy kis egeret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése