Debreczeni Zsolt - Fájó szívem köntösében

Debreczeni Zsolt /Zsolesz/
Fájó szívem köntösében

Elment minden illat, véget ért az ebéd.
hasam tele hittel, halovány reménnyel.
Korog-morog, acsarkodik, kínlódik a szívem,
elment már a hajnal, fényévekre innen.

Mordult nagyon lelkem, nem tetszik az neki,
hogy nem találja párját, aki most kell neki.
Nem holnap, sem hétfőn, most kell nekem leány,
azonnal de rögtön, gyere hozzám te vágy.

Égess fel, lángoltasd, fagyaszd meg a szívem,
jégvirágok köntösében, nem marad meg hitem.
Rajzanak a méhek, a napraforgó táblán,
elolvadt most minden, a télnek színes hátán.

Rózsaszín a Napból, mely vízcsepptől lesz lila,
Barna a kéményből, mely füsttel terjed tova.
Citromsárga tőled, drága szőke leány,
ki fájó szívem köntösében, vigasztalást talál…