Pné Juhász Mária /Marina/
Fájdalom
Suttognád, kiáltanád
fájdalmad,
nincs aki meghallja
vársz egy hangra, mely csak neked szólna
tudod, hogy hiába
könnycseppek fagyott gyöngyként hullanak
eltorzult arcodra
fények, tüzek lassan kialszanak
már nem látod árnyad.
Égen, Földön nincs ki hozzádbújva
szeretetet adna,
csak még utoljára mondanád suttogva,
zokogva, kiáltva,
de csak hárfa zsong lelked húrján jajongva
nincs aki meghallja
vársz egy hangra, mely csak neked szólna
tudod, hogy hiába
könnycseppek fagyott gyöngyként hullanak
eltorzult arcodra
fények, tüzek lassan kialszanak
már nem látod árnyad.
Égen, Földön nincs ki hozzádbújva
szeretetet adna,
csak még utoljára mondanád suttogva,
zokogva, kiáltva,
de csak hárfa zsong lelked húrján jajongva
*
Fájdalom
Némán áll utcasarkon
a fájdalom,
mindegy melyiken, neki az élet
már semmit nem jelent, kopott
kabátját fázósan összehúzza,
lombok reményteli susogását,
már régóta meg sem hallja,
halk sóhajjal mered a messzeségbe,
tenger-mélyre süllyed gyötört léte.
mindegy melyiken, neki az élet
már semmit nem jelent, kopott
kabátját fázósan összehúzza,
lombok reményteli susogását,
már régóta meg sem hallja,
halk sóhajjal mered a messzeségbe,
tenger-mélyre süllyed gyötört léte.
http://m.youtube.com/watch?v=0DTxcTs4IqU
VálaszTörlés