Válóczy Szilvia
Tavaszodva
A köd már átgázolt a
levegő szirtjein, s kisütött a Nap, csalogatva sárga hasú cinegék vidámságát.
Elhajlott kék égen csendet járt a szél, s a föld lassan megnyugodott rézvörös
voltjában. Ablakomon át bámultam a zöldellő mindenség nyílását. A szelíd moha
apró bojtokban terült szemem sarkába. Mélyzöld valója megbabonázott. S azok a
rozsdás tavalyi falevelek sem karolták már szunnyadó testeit.
http://m.youtube.com/watch?v=p4qMuw1p4ls
VálaszTörlés