Leleszi Balázs Károly
Alkonyodik, betakar
minket az éj
Alkonyodik. Betakar minket az éj,
elevenség, ragyogás,
míg spirális hajlatokon át testünk
pőrén cipeli a szerelmi igát.
Kozmikus szívverésünk
mind jobban felgyorsul.
Obszidián űr, távolodva közeledünk,
mit a kéz felmutat: oltár és égő áldozás,
titkok titkának titka,
melyek léthálóinkban fennakadtak.
Szerelem halászai vagyunk,
belemerülve a hullámzó-vonagló
engedékenységbe, s az időn túli
időbe. Galaktikus együttállás.
Kezeinkben felrobbanó csillagok.
Lázas nyugtalanság képei…
Lehet, hogy kihalásztuk az éjszakát?
elevenség, ragyogás,
míg spirális hajlatokon át testünk
pőrén cipeli a szerelmi igát.
Kozmikus szívverésünk
mind jobban felgyorsul.
Obszidián űr, távolodva közeledünk,
mit a kéz felmutat: oltár és égő áldozás,
titkok titkának titka,
melyek léthálóinkban fennakadtak.
Szerelem halászai vagyunk,
belemerülve a hullámzó-vonagló
engedékenységbe, s az időn túli
időbe. Galaktikus együttállás.
Kezeinkben felrobbanó csillagok.
Lázas nyugtalanság képei…
Lehet, hogy kihalásztuk az éjszakát?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése