Nagy Ilona
/Pirospipacs/
Gitárod húrja...
Játszik a szívemen gitárod húrja,
minden akkordjával hajamba túrva,
mint Kószaszél az árnyas fák alatt,
úgy cirógatja mosolygó arcomat.
Röpít messze, mint álmot a végtelen,
túl a kovaszürke csillagtengeren.
Tüzel és ringat, mint a hintaágy,
melybe testem, mindig vissza-vissza vágy.
Úgy emel fel a hang, mint a gépmadár,
mely átláthatatlan ködfelhőben jár.
Elrejt, mint barlang cseppkőtengere,
olvaszt, mint jégkristályt a Napnak heve.
Testemen oly furcsa borzongás fut át,
lelkemben érzem izgató ritmusát,
égig emel, mint tábortűz a lángot,
s tőle kapok, édes... új világot.
minden akkordjával hajamba túrva,
mint Kószaszél az árnyas fák alatt,
úgy cirógatja mosolygó arcomat.
Röpít messze, mint álmot a végtelen,
túl a kovaszürke csillagtengeren.
Tüzel és ringat, mint a hintaágy,
melybe testem, mindig vissza-vissza vágy.
Úgy emel fel a hang, mint a gépmadár,
mely átláthatatlan ködfelhőben jár.
Elrejt, mint barlang cseppkőtengere,
olvaszt, mint jégkristályt a Napnak heve.
Testemen oly furcsa borzongás fut át,
lelkemben érzem izgató ritmusát,
égig emel, mint tábortűz a lángot,
s tőle kapok, édes... új világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése