Fekete István
Február
Február
részlet
Éjjel esett a hó. Az ablakrések zümmögtek, a kéményben elátkozott lelkek jajgattak, és a függöny meglebbent néha, mintha valaki be akart volna nézni a szobába, hol csak a szívem dobogott, és az óra tikk-takkolt éjszakai hangossággal.
Nyitott szemmel feküdtem az ágyon, és lestem az időt, melyet az óra és a szívem a sötétségbe szórva elvettek tőlem.
A szoba feketeségében árnyak kavarogtak, mint a füst, és ha megmozdultam, besurrantak a kályhába, melyet nem láttam, de éreztem, hogy nagy száját nyitva tartja, és hideg hamuja alá bújnak a ködből lett szellemek.
Azután elaludtam.
Amikor felébredtem, már reggel járt a kertben. Leseperte az éjszakát a völgyekbe, és megintette az órát, hogy jó lesz csendesebben viselkedni... A szívem is elhalkult már, mint a többi órák, melyek csak akkor járnak kemény léptekkel az idő útján, ha egyedül van az ember.
De - mondom - ekkor már reggel volt, melyben emberek, varjak és cinkék jártak. Az emberek boltba mentek, hol pálinkát mértek, a varjuk az utakon lépkedtek, alaposan megnézve minden szemetet, a cinkék pedig ablakom alatt cserregtek, és a kis fekete szemük vidám volt, mintha tavasz lett volna.
Éjjel esett a hó. Az ablakrések zümmögtek, a kéményben elátkozott lelkek jajgattak, és a függöny meglebbent néha, mintha valaki be akart volna nézni a szobába, hol csak a szívem dobogott, és az óra tikk-takkolt éjszakai hangossággal.
Nyitott szemmel feküdtem az ágyon, és lestem az időt, melyet az óra és a szívem a sötétségbe szórva elvettek tőlem.
A szoba feketeségében árnyak kavarogtak, mint a füst, és ha megmozdultam, besurrantak a kályhába, melyet nem láttam, de éreztem, hogy nagy száját nyitva tartja, és hideg hamuja alá bújnak a ködből lett szellemek.
Azután elaludtam.
Amikor felébredtem, már reggel járt a kertben. Leseperte az éjszakát a völgyekbe, és megintette az órát, hogy jó lesz csendesebben viselkedni... A szívem is elhalkult már, mint a többi órák, melyek csak akkor járnak kemény léptekkel az idő útján, ha egyedül van az ember.
De - mondom - ekkor már reggel volt, melyben emberek, varjak és cinkék jártak. Az emberek boltba mentek, hol pálinkát mértek, a varjuk az utakon lépkedtek, alaposan megnézve minden szemetet, a cinkék pedig ablakom alatt cserregtek, és a kis fekete szemük vidám volt, mintha tavasz lett volna.
https://m.youtube.com/watch?v=GgDZcoiLoAE
VálaszTörlés