2015. január 20., kedd

Fridli Zoltán - És esztelen vagyok ...



Fridli Zoltán

És esztelen vagyok …


Láttam hatalmas szépséged.
Hjaj, olyan kicsike vagyok én!
Szeretnék nagy lenni, hozzád méltó,
Hogy legalább az ajtód elé ülhessek,
S küszöbödre tehessem szívem.
De jaj, olyan apró az én szívem!
Dobogása csendes óra kattogás,
Elvész a szíved dobbanásai mellett.
Láttam gyönyörű tiszta tekinteted,
Lám az enyém öreg, s már zavaros.
Fényét venném szép szemednek,
De nem vagyok hozzá méltó,
Hogy pillantásommal belenézzek.
Úgy táncolnék veled sokat,
Lennék a táncpartnered!
S lám, erre sem vagyok érdemes.
Úgy tudnék sírni szürkés szemeimmel!
Annyira zúg, morajlik a vérem,
Felemelném fejem, s vele tekintetem,
Kitárnám karom, s hangosan mondanám,
- Íme TE, s ÉN, kik örökre vagyunk egymásnak.
Ezt sem tehetem, porszem vagyok csupán,
Az oly hatalmas hegyhez képest.
Gejzír tör ki belsőmből, hatalmas áradattal,
És esztelen vagyok,
Nem tudom meglocsolni sivatagi napjaim.

3 megjegyzés:

  1. https://m.youtube.com/watch?v=Fm9aAEZYKEI

    VálaszTörlés
  2. https://m.youtube.com/watch?v=t3xlFz-A-ds

    VálaszTörlés
  3. Mit számít a külső szépség, ha belül üres?

    A lélek szépsége, a szeretetadás, a jóság - ezek teszik széppé az embert, s ezek maradndók minden ránc ellenére.

    S ha valaki rímekben adja a jóságot, az örök fiatal marad és halhatatlan

    VálaszTörlés