Nagy Horváth Ilona - Mindenén

Nagy Horváth Ilona

Mindenén

Tükör a zöld falon.
egykedvűn dereng a reggel,
soványka fény játszik
a képen, szemben a vakuló üveggel.
Hajlott árnyék kávézott csendben
a hátam mögött,
néha odalestem, sokáig nem mozdult,
majd egyszer csak hirtelen felöltözött.
Kis időre eltűnt, aztán a naptól énné színezve
előállt megint,
tudtam, most mindjárt megfordul,
igazít hajamon, szemembe bámul és
lemondón legyint:
ma is csak én vagyok.

Eggyé gyúrva szaladok a lépcsőn,
hazafelé túl népes a járda,
magamba forduló vajpuha békém, elhadart
köszönés zabálja,
csámcsog a zaj.
Csakazértse hallom,
új zenékkel viselős
a bordák közti tér,
virág bomlik,
madár csicsereg,
sálamba mormollak,
meg ne fagyjon szám előtt
neved,
mintha nem is tél
volna: 
medrükből kiléptek
dolgaim.