Szeitz János
Magányosan
Szertehullnak szemem
sugarai
a fehér mennyezeten,
és tétován
kihunynak a béna
csend hűvösében.
Magam vagyok billegő
szívemmel,
kábult szavak
suttognak köröttem.
Dermedt fákra
szemfedőt borít a hó.
Búsan ülnek a varjak
görcsös ágakon.
Idebent rám simul, és
álmot ígér,
szavak szép szőttese,
ékes szemfedél.
https://m.youtube.com/watch?v=0DTxcTs4IqU
VálaszTörlés