Tokaji Márton
Időkerék
Amikor csókjaink összefonódnak,
a szavak már semmit nem jelentenek.
Mélybe zuhan a mámor, amint átöleltelek.
A lüktető csendbe beleszédülünk, s
velünk a mennyben jár már a földi lét.
Hiú életünk fénytekintete megállítja,
az idő kerekét.
Kitakarjuk lelkünk meztelenségét,
testünk sugárzó melegét.
A gyönyör kapujában érezzük, szerelmünk
lobogó tüzét,
majd újra álmodjuk álmainkat,
sokszor átéljük a múlt örömét.
De visszafogatni soha nem tudjuk,
az időnek kerekét.
a szavak már semmit nem jelentenek.
Mélybe zuhan a mámor, amint átöleltelek.
A lüktető csendbe beleszédülünk, s
velünk a mennyben jár már a földi lét.
Hiú életünk fénytekintete megállítja,
az idő kerekét.
Kitakarjuk lelkünk meztelenségét,
testünk sugárzó melegét.
A gyönyör kapujában érezzük, szerelmünk
lobogó tüzét,
majd újra álmodjuk álmainkat,
sokszor átéljük a múlt örömét.
De visszafogatni soha nem tudjuk,
az időnek kerekét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése