.kaktusz - Belső világunkban ...

.kaktusz

Belső világunkban …

https://www.youtube.com/watch?v=naKnpzrtDt8

Tudod arra gondoltam,
a vízben a hidrogénre
rá se lehet ismerni,
de az ember nem képes
úgy megváltozni,
hogy rá a régire
erősen ne emlékeztessen:
mert vannak alapvető
tulajdonságok rá jellemzők,
amik talán teljesen emberik,
de amik lehúzzák a földre...
mert lehet szerencsés,
és örökölhet valaki jó géneket,
gyúrhatják
a legjobb anyagból
a legjobb tanárok,
azért marad olyan,
ami talán eredendőn
minden emberre jellemző...
hogy maga elé
senkit nem enged,
a belső világában
a legfontosabb helyen
az első mindig az "én",
s ha az jól lakott, azután
jöhet esetleg más:
az ember már csak ilyen,
ingyen nem ad semmit,
ha ad, azt magáért teszi,
buta önzésében elpusztítja
a saját bolygóját...
de ez az önző talán,
a mindenki mást háttérbe szorító,
még csak a lélek hernyó állapota,
amiből, ha erősen belekapaszkodik
a szeretetbe, világra jön
egy gyönyörűszép pillangó,
keresztül megy teljes átváltozáson,
az alapvető, a rá jellemző tulajdonsága
megváltozik: már csak a második,
már semmit sem magáért,
mindent a másikért:
a régi és az új közt akkora a különbség,
mint a hernyó
és a gyönyörű pillangó között:
pillangó, aki szállva
virágról virágra
akkor is örömöt ad,
amikor rá se gondol.

2015. január 12.