Vadrózsa - Lelki szivárványom

Vadrózsa

Lelki szivárványom

Lelkemben megtört fények
íve rajzolódik,
ragyogó színei mögött
ott vagyok.
Várnak rád titokban
a hívó holnapok,
hogy tiszta szemmel lásd:
Milyen vagyok?!

Nézd!

Vörösen izzik
áramló szenvedélyem
és az álarcát váltó,
csalóka szerelem.
Hű társam
az együtt érző,
piroslón mosolygó szeretet.

Narancs-fényű örömöm
sugara halovány,
magányos nélküled.
Éltető fényedre vár!

A hitem sárgában tündököl,
benne Isten és az angyalok.
Életem végig kísérik,
amíg reményem útján
lassan, ballagok.

Zöldben mutatja magát
a várakozó nyugalom.
Rengeteg csatát vívott,
mire hozzám visszatért,
hogy őrizze tovább
a lelki békét.

Könnyed kékben néz rád
a képzeletem,
tenger és felhők között száll,
de visszavárja
a rideg világ.

A szomorú indigó,
ezer sebtől vérzik,
fájdalomtól súlyos,
gyász- könnyekben
fürdik.

Utolsóként csillog az ibolya.
Bűnbánón imát suttog,
a mennyekig röpül,
ahol a végtelen
szeretet ül.

Önzetlen szereteteddel
majd látod,
ilyen az én
lelki-szivárványom.