Csukás István - Februári capriccio

Csukás István

Februári capriccio

Rózsafa, a nyárt ne felejtsd el!
Vedlik a tél kölyke: február,
szőre hull, s a jércehangú reggel
már sipítva perel a Dunán.

Kékrevált arccal a testes nénék
topognak s kiáltják, mi a hír.
Ha a világgal mit sem törődnék,
figyelmeztetnének szavaik.

Sajgó tűz emészti a kerítések vasát.
csikorog a hó a talpam alatt;
gyerekcsapat előz, kedvük szívemig kiált,
mintha tíz-húsz rózsatő fakad…

Ej, szilaj s kemény az élet,
vad ritmusa, szívem, gyönyörű dobszó!
Arcomat tartom üvegszilánkos szélnek,
torkomat fojtja érte a szó!