Szomorúfűz
Szikrázó, hideg február!
Az utóbbi napokban
megkeményedett az idő. Olykor havazik, vagy vad szél rázza az ablakokat, s a
háztetőkről és az örökzöldekről deres lehelettel fújja szét az éjszaka esett
havat.
Az Élet még alszik a
Föld mélyén, a csírákban. Fagyos paplan borítja a földet, de az illatok már itt
lebbennek felettünk, s a tavasz tündérei táncukkal ébresztgetik a ködös, párába
burkolózó Napot. A tavaszt óhajtó kis állatok még álmukat alusszák meleg
odújukban, hogy a kikelettel ébredjenek. Hópelyhecskék libbennek az égből. A
friss hó tisztán ragyog a kertben, a parkokban, a mezőn, az erdőt is beborítva.
A tó vize a tél jegétől fátyolos, s a februári nap fényét még elnyeli most.
Borzongató, csípős az idő, de távolból már föl-föl csendül a tavasz ígérete.
A hajnallal a
sötétség szétoszlik. Pirkad. A felhők ólomszínűre festik időnként az égboltot,
fakó fények derengnek.
Madarak fújják
ébresztőjüket, ha olykor még dideregve üldögélnek is az ágakon. Ébredezik a
természet. A Nap sugarától csillogó vízcseppek állnak a jégen, s lágy
gyöngyökként gurulnak az olvadó jégcsapok cseppjei. Ide-oda cikáznak a sugarak.
A szétszakadozott hófoltok már az olvadásról mesélnek.
A reggelek deresek,
dermedtek. Fehér csipkék díszítik az örökzöld selyem-ágakat. Az égbolt szürke
palástja is kékes színekkel telítődik, s a szél is derűsebbé válik.
Ha kisüt a Napocska,
hidegen csillan a dérben. Meleget még nem ad, de fénye finoman simogatja a
dermedt világot. Már korcsolyáznak a fények a vizeken, a tavasz reményét hintve
szét. Békés csendet ölelnek körénk a lombtalanul szunnyadó fák.
A hideg estéken forró
teánkat kortyolgatjuk. Telt illata, s gőze melengeti lelkünket. Elül a szél, és
jeges, ezüst fényével kél a Hold. A februári éjszakák dermesztően hidegek.
Még visszaálmodjuk az
elmúlt nyarat, a napfényes, enyhe őszt, - de már a tavasz kopogtat.
Várjuk a farsangot,
körénk ülnek, átkarolnak a remény gondolatai, lágyan cirógatnak a napsugarak. A
hosszú álom elmúlik, belül a szívünkben is a meleg ébredez, a didergő lelkekben
a remény éled.
Az éjszakai levegő
még jeges,
csak a fagyos szél
zizeg a csendben
A téli ágakon jeges
pillanatok ülnek
Hajnalodik: még fenn
a Hold is,
körbe ölelő csillagok
szikrázó fényével
Az árnyak hullámzanak
a kert felett
Reggelre virradva
ébredezik az álmos napsugár
Szikrázó, hideg
fényével varázslatos a
februári csípős reggel.
https://m.youtube.com/watch?v=WYUTgCebMPM
VálaszTörlés