Sík Sándor - Ködben

Sík Sándor

Ködben

I.

A kullogó telet lesem
A Galyán és a Kékesen.
Éjszaka hó, reggelre köd:
Mindent beföd, mindent beföd.

Mégis, mégis: a fűzeken
Május illatát ízlelem.
A karcsú nyírfa oly fehér;
Mégis, mégis tavaszt ígér.

A tölgyek közt a ködlepel
Lengő palástként omlik el.
Hullasd le, május, lepledet,
Oldj fel jeget, ködöt, szívet!

II.

A gallyakról a zörgő zúzmara
  Csepegve hull már,
De a tavasz szeszélyes sugara
  Ki tudja, merre bujkál.

Járok a ködben: a hegyről jövök,
  A völgynek tartok.
Ködök odalenn, bujdosó ködök,
  Előlem mit takartok?

Hamuszín ég és hamuszín határ:
  Nincs hova nézni.
Nem is kívánok többet látni már
  Az égből, csak egy résnyit.

Azt sem odakint, azt sem a sivár
  Köd-ült jelenben:
Időtlen ég, időtlen napsugár,
  Tavaszodjál ki bennem!