Kaffka Margit
Közöny
Bús ködruhába, nézd
leszáll az este.
Gyötri a csendet
fuldokló ütem,
Az óra... Halld,
amint ébredve - veszve,
Az összecsengést
hasztalan keresve
Belehangzik a szavad,
- s a szívem.
Most, - most!... Hogy
biztat egyre, mindörökre
S előbbre egy lépést
se jár az óra! -
- Nem érzed-é, hogy
sorsunk odakötve
A reszkető, ijedt kis
mutatóra.
Hagyd a panaszt! -
Száll még sok alkony árnya,
Együtt teázgatunk sok
este még.
Kéz-kézben, csendes
óra jöttit várva...
Utóbb elég lesz, -
neked is elég.
Kalandos terveket se
foltozz váltig! -
Marad az éltünk
ünnepnapja ez,
Tán jobb neked, hogy
valóra nem válik, -
Tán jobb nekem, ha
fészkünk sohse lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése