Seres Hajnalka - Valóság és tündérmese

Seres Hajnalka

Valóság s tündérmese...

https://m.youtube.com/watch?v=pj-GhE9W8O8

Emlékszel arra az éjszakára,
Mikor megöleltél a csillagok alatt?
Csókokkal és szép szavakkal árasztottál el,
Akkor azt gondoltam, hogy soha nem lesz vége annak a napnak...

Boldog voltam akkor, most is, és nagyon szerelmes.
Álomvilágban éltem, s elégedett voltam végre,
Azt hittem ilyen a valóságban nincs, csak a tündérmesében,
Mígnem eljött hétfő reggel a búcsúzás ideje...

Te fogtad a kezem és az arcom simogattad,
Néztél a szemembe, s nagyot sóhajtottál,
Tekinteteddel akkor mindent elárultál,
S fájt, hogy el kell menned...

Elengedted reszkető kezem, s elmentél csendben,
Felszálltál a vonatra s onnan láttalak már.
Csak néztem a szomorú szemeid,
Melyek oly bánatosan néztek ki az ablakon...

Mikor elment a vonat Veled együtt
Csak álltam némán, sikított a csend,
Csak mondogattam magamnak: "ez nem lehet"
De jól tudtam, hogy nemsokára újra találkozunk...

Azóta is mindig csak Rád gondolok,
Tudom s érzem mást szeretni soha nem tudok.
Hisz nélküled élni nem lehet
Hiányzol mindig, minden percben s órában...

Szeretnélek újra átölelni téged,
S olyan boldognak lenni, mint múltkor.
Szeretném oly sokszor a füledbe súgni:
Szeretlek, szeretlek oly nagyon...