Zsiga Lajos /Alkotok/ - Szeretet

Zsiga Lajos /Alkotok/

Szeretet

mikor ringattad
bölcsőm
a felhők alatt
szemed fényében
fürdött
az alkonyat

engem ölelt
a múlt
és a pillanat
szemedben égett
az esti tűz

elfáradt tested
átölelte
a félhomály
lefeküdtél
s talán
aludtál

könnyek ragyogtak
szemed sarkán
a hajnal
így talált rád
édesanyám

hogy tudnálak
szeretni
most
ennyi év után
ráncos arcodra
csókolnám
a szeretet
bársony bíborát