Garai Gábor
Ha csak emléked...
Ha csak emléked
látogat meg,
nem ülhet le mellém
az ágyra;
tükörképed az, s bár
lobot vet,
meg nem ölel, nincs
keze-lába.
Ha te magad jössz,
nézlek egyre:
mért nem gyújtod ki
volt varázsod?
végleg a sorsodhoz
szögezve
fognék csak tőled
újra lángot?
Közben a meghitt perc
is elhagy,
s nem tudlak
megragadni; hát csak
elmondom: az
egyetlenem vagy,
s reménytelenül
elbocsátlak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése